Lengyel Sándor: Mentsd meg a gyermeked!

"A gyerekek általában két dolgot akarnak. Az egyik, hogy természetükből fakadóan mozoghassanak, vagyis azt tegyék, amit szeretnének. A másik, hogy illeszkedjenek a környezetükbe. Ez a két törekvés csak akkor kezd torzulni, ha a felnőtt az illeszkedés feltételéül szabja, hogy a gyerek megfeleljen az ő elvárásainak.

A vas természetéből fakadóan viselkedik a mágnes közelében. Ha nem engedem a mágneshez, a helyén marad, de a vonzódás nem változik. Ha nem engedem ki a napsütéses udvarra a gyereket, mert még nem készült el a leckéjével, frusztrációt keltek benne. Őt vonzza a napfény és a kert. Akkor is, ha a kedvemért úgy tesz, mintha nem érdekelné.

Na jó, de hát a leckét meg kell csinálni! (...) Ezt az utat már próbáltuk. A legtöbb ember felnőtt korára odáig jut, hogy egyedül képtelen meghatározni, mi a fenét akar. Nem az életben, ma délután. Ha megkapja az utasításokat, azokat jól-rosszul végrehajtja. Ha nincs parancs, el van veszve. Szerencsére mindig akadnak olyan vezetők a társadalomban, akik imádják megszabni másoknak, mit kell tenni..."