Annak érdekében, hogy megkönnyítsük látogatóinknak a webáruház használatát, oldalunk cookie-kat használ. Weboldalunk böngészésével Ön beleegyezik, hogy számítógépén / mobil eszközén cookie-kat tároljunk. A cookie-khoz tartozó beállításokat a böngészőben lehet módosítani.
Miért emlékszünk tévesen a velünk történt eseményekre?
Miért van túl sok barátunk a Facebookon? Miért adjuk fel idő előtt a fogadalmainkat? Miért szeretjük jobban az Apple-t, mint a Microsoftot? Miért nem merjük megmondani a véleményünket munkahelyünkön?
Azt hisszük, ismerjük önmagunkat és mindig racionálisan döntünk. Pedig egyre több pszichológiai kísérlet bizonyítja, hogy egyáltalán nem vagyunk olyan okosak, mint gondolnánk. Legtöbbször csak utólag találunk ki logikusnak tűnő történeteket, hogy összeálljon bennünk valamilyen elfogadható magyarázat, miért viselkedünk, döntünk és gondolkodunk úgy, ahogyan.
A szerző az önbecsapás legjellemzőbb módjait gyűjtötte össze, amelyekkel nap mint nap áltatjuk magunkat. Szellemes stílusban szembesít tévképzeteinkkel, és tárja fel rejtett énünket, hogy jobban megértsük önmagunkat és egymást.
Egy rövid videó a könyvről:
Tartalom:
Bevezetés: Nem vagyunk olyan okosak
1. Nem vagyunk tudatában, mennyire nem vagyunk tudatosak 2. Önáltató mesékből szőjük élettörténetünket 3. A tények helyett inkább önigazolást keresünk 4. Tudatlanságunkat utólagos okoskodással leplezzük 5. A véletlent inkább megmagyarázzuk, mint elfogadjuk 6. Lustaságunknak tulajdonítjuk, ha nem valósítjuk meg elképzeléseinket 7. Azt hisszük, vészhelyzetben mindjárt a megoldást keressük 8. Úgy véljük, meg tudjuk magyarázni érzéseinket 9. Hamarabb elhisszük a könnyebben elérhető információkat 10. Tömegben másoktól várjuk a megoldást 11. Minél kevesebbet tudunk, annál magabiztosabbak vagyunk 12. Eltúlozzuk a véletlen egybeesések jelentőségét 13. Azt hisszük, nem veszünk meg olyat, ami nem tetszik 14. Tekintélyekre hivatkozunk tények helyett 15. Bizonyítékok nélkül is keressük a bizonyosságot 16. Ellenségképünkkel vitatkozunk ellenfelünk helyett 17. Érvelés helyett személyeskedünk 18. A világot igazságosnak tartjuk, ha nekünk kedvez a szerencse 19. Azt reméljük, nem vesztünk, ha másokat nem hagyunk nyerni 20. Azt hisszük, a státusunkat nem visszük vásárra döntéseinknél 21. Még a homályos általánosságokat is elfogadjuk, ha minket dicsérnek 22. Elítéljük a szektákat, miközben mi is szeretnénk tartozni valahova 23. A csapatszellem nevében elhallgatjuk véleményünket 24. Képtelenségnek tartjuk képtelen vágyainkat 25. Azt hisszük, döntéseinkből kizárhatjuk érzelmeinket 26. Ismerőseink, nem pedig barátaink számával mérjük emberi kapcsolatainkat 27. Azt gondoljuk, a pazarló fogyasztói társadalomhoz semmi közünk 28. Többet képzelünk magunkról, mint kellene 29. Mindig a figyelem középpontjában érezzük magunkat 30. Azt gondoljuk, csak mások befolyásolhatóak 31. Azt reméljük, ha kieresztjük dühünket, megnyugszunk 32. Azt hisszük, emlékezetünk olyan, mint egy videofelvétel 33. Úgy véljük, erős egyéniségünk megvéd a konformizmustól 34. Azt hisszük, elég elhatároznunk, hogy megszabaduljunk rossz szokásainktól 35. Hatékonyabbnak gondoljuk a csapatmunkát az egyéni erőfeszítésnél 36. Úgy véljük, mindig látszik rajtunk, mi zajlik bennünk 37. Azt hisszük, a tehetetlenség nem uralkodhat el rajtunk 38. Úgy gondoljuk, benyomásaink nem befolyásolják, hogyan látjuk a világot 39. Azt hisszük, döntéseink nem manipulálhatók 40. Úgy véljük, ha jó a szemünk, nem lehetünk vakok 41. Kifogásokat keresünk, hogy elkerüljük a kudarc kockázatát 42. Nem hiszünk az önbeteljesítő jóslatokban 43. Azt hisszük, csak egy énünk van 44. Nem szívesen szembesülünk régi énünkkel 45. Mások megismerése helyett inkább előítéleteinkre hallgatunk 46. Azt hisszük, objektíven tudjuk megítélni a minőséget 47. Azt gondoljuk, ki tudjuk játszani a véletlent 48. Könnyen megfeledkezünk a helyzet hatalmáról
Köszönetnyilvánítás Felhasznált irodalom Név- és tárgymutató
